"Minél többet tanulunk..."

Valójában ez nem igaz. ;)

Nem foglalkozom sok mindennel. Csupán törekszem arra, hogy minél jobban ismerjem azt, amivel foglalkozom, legyen minél több tudásom, tapasztalatom, eszközöm, rálátásom, stb.

Kezdőként gyakran elkövetjük a hibát, hogy azt tartjuk a legjobb módszernek, amit legutóbb tanultunk. Igen, én is ilyen voltam. :D Például, csillió éve, amikor elvégeztem a kineziotape tanfolyamot, mindenkit tape-elni akartam. Akár szerette volna, akár nem.

Minél komplexebben látunk rá az emberre, a problémájára, az összefüggésekre, annál inkább személyre szabottan tudunk neki segíteni, irányt mutatni.

Ehhez nem árt, ha képben vagyunk az anatómiával, az edzéselmélettel, mozgással, gyakorlatokkal, a fájdalom élettanával, a belső szervek működésével, a fascia mibenlétével, a nyirok- és idegrendszerrel, illetve ezek összefüggéseivel, egymásra hatásával, és azzal is, hogy sok esetben a probléma csökkenéséhez fel kell oldani a lelki, mentális blokkokat is.

Természetesen nem kell nekünk mindezekben szakembernek lennünk. Minél teljesebb képet látunk, annál jobban meg tudjuk húzni a saját szakmai kompetenciahatárainkat. Illetve annál pontosabb segítséget tudunk adni a kliensünknek, merre, kihez menjen tovább, ha mi nem tudunk már segíteni neki.

Közhely, de pont ezért igaz: "minél többet tanulunk, rájövünk, hogy mennyire keveset tudunk".

Kérdezték azt is tőlem, miért tanulok még mindig, már túlképzett vagyok.

Eleve a mondat második felét nem is értem. :D

Annyit változott, fejlődött ez a terület az elmúlt 20-30 évben, és a mai napig újabb és újabb tudás kerül felszínre, így elengedhetetlenül fontos, hogy képben legyünk.

Aki szívből, hivatásból van ezen a pályán, az nem fogja abbahagyni a tanulást sem. ;)